STB-1 (Type 74)

Történelmi hivatkozás:

Az 1960-as évek elején a Mitsubishi elkezdte egy új tank fejlesztését, mely megfelelt a kormány elvárásainak fegyverzet és páncélzat tekintetében. Az STB-1 első két prototípusa 1969 szeptemberében készült el a tesztekre. 1970-ben bemutatták a tankot az újságíróknak, valamint megjelent katonai parádén is.

A JGSDF 1962-ben kezdte meg tanulmányait a Mitsubishivel egy új tank kialakításáról, mivel felismerték, hogy a Type 61 nem lesz képes legyőzni a legújabb szovjet harckocsikat, mint például a T-62-t. Különböző kivitelű jellemzők kerültek beépítésre, beleértve az amerikai-német MBT-70 projekt vezérelhető felfüggesztését, a Leopard 1 testét és az L7 105 mm-es löveget. A tervezés tartalmazott egy forgó kupolát a parancsnok számára, és egy új automata töltőrendszert a fő fegyverzethez. A tervet 1964-ben véglegesítették, és 1964 és 1967 között különféle prototípust építettek.

Az első prototípust, amelyet STB-1-nek neveztek el, 1968 végén adták át, és számos változtatáson esett át egészen 1969-ig. Az automata töltőrendszer túl bonyolultnak és drágának bizonyult, így eltávolították, továbbá eltávolították a távirányítású légvédelmi gépágyút. A torony kialakítását is megváltoztatták, hosszabb lett. Ezeknek a változásoknak az eredményeként jött létre az STB-3, amelyet 1971-ben szállítottak le. Az utolsó STB-6 prototípust 1973-ban szállították le. A gyártás végül Type 74 néven indult 1975 szeptemberében. 225-öt gyártottak 1980 januárjáig. A teljes termelés 893 példára nőtt.

Az STA-3 automata töltőrendszerű prototípusa.

A szolgálat során a tankokat infravörös képalkotókkal (nem képerősítőkkel) fejlesztették a parancsnok és a lövész számára, valamint egy lézeres távolságmérővel a parancsnok kupolájában. A tank rendelkezett egy tűzvezető számítógéppel, amely a löveg pozíciójából és a parancsnok távolságmérőjéből megállapította a találat helyét. Az ágyú lövedékeit HEP-ről APFSDS-re és HEAT-MP-re fejlesztették.

A Type 74 tank a Mitsubishi 10ZF Model-21 10 hengeres kétütemű dízelmotorral rendelkezik, amely 750 LE (560 kW) teljesítményt nyújt. 19 Le/tonna teljesítmény-tömeg arányban, hasonló a francia AMX-30-hoz. A Type 74-es legnagyobb megengedett közúti sebessége 53 km/h, de a végsebessége eléri a 60 km/h-át.

Történelmi háttér:

Az 1960-as évek elején, a hidegháború ködében az európai, amerikai és szovjet harckocsik haladtak az M48, T-55 és Centurion 3 harckocsik osztályától az M60, Leopard 1, T-62 harckocsikig. Heves vitát váltott ki a japán Type 61 tank alkalmatlansága arra, hogy megfeleljen ezeknek az újabb harckocsiknak. A Type 61-es (Type 61 Kai típusú) fejlesztéséről vagy egy teljesen új tank tervezéséről vitatkoztak. Bármelyik döntés születik is, a legfontosabb jellemzője egy 105 mm-es ágyú lenne. Kondo japán harckocsi-mérnök rámutatott, hogy nemcsak a 105 mm-es ágyúnak, hanem a mozgékonyságnak, a célzási sebességnek és a tűz sebességnek is kiemelkedőnek kell lennie. 1965-ben döntöttek egy teljesen új tank tervezéséről, amely elindította az STB programot.

Az STB kódnévben az ST a tankot jelenti. A B pedig a Type 74 fejlesztési programot jelenti. Tehát a Type 61 esetében a kódja STA volt. A fejlesztők valójában úgy írták, hogy elválasztották egy kötőjellel, mint az ST-A és az ST-B. Másként „Tank A” és „Tank B”. De amikor a tank a tesztelők kezébe került, valamilyen okból eltávolították a kötőjelet, így csak STA és STB lett. Az utána következő szám a jármű prototípusának száma. Tehát az 1 az STB-1-ben jelzi az első prototípus járművet. Az STB-2 gyakorlatilag azonos volt az STB-1-el. Mindkettőt egyszerre tesztelték. Sikerük után megkezdődött a második szakasz, amely az STB-3, az STB-4, az STB-5 és az STB-6 prototípusokból állt.

A teljesen új tank tervezéséről szóló 1965-ös döntés előtt néhány technológiát, amelyeket később az STB-1-ben használnak, Japánban már önállóan fejlesztették. Ezek egy új és erősebb motor, egy hidropneumatikus felfüggesztés és egy koaxiális sebességfokozatú kormányberendezés voltak, amelyek javítják a motor teljesítményének átadását. 1965 márciusáig kifejlesztettek egy léghűtéses 700 lóerő teljesítményosztályú motort. A hidropneumatikus felfüggesztés kutatása azonnal megkezdődött, amikor a Type 61-es tank 1961-ben elkészült.

A fő fegyverzet érdekében a NATO szabványos Royal Ordnance 105 mm-es ágyú engedélyét választották. Az ágyú köré saját bölcsőt, visszarúgórendszert és pajzsot építettek. Az ágyú teljes hossza, az imént említett összes alkatrészt beleértve, 5592 mm hosszú volt, a teljes tömeg pedig 2800 kg volt. A végleges változat legjobban az amerikai M68 105 mm-es változatra hasonlított. 1966-tól 1967-ig tüzelőpróbákat hajtottak végre.

Az alábbi képen a végrész a bölcső, a szegély és a köpeny közötti szakasz pedig a visszarúgórendszer.
A löveg metszete.

A torony prototípusa elkészült, amikor a 105 mm-es ágyút 1966-ban rá szerelték. 1967-ben és 1968-ban célzási és toronyforgatási teszteket hajtottak végre. A toronyba egy terhelést segítő eszközt is bevezettek. Ez az eszköz segített abban, hogy a töltő (személy) gyorsabban tudjon újratölteni.

A koaxiális sebességváltó-kormányzás, a hidropneumatikus felfüggesztés és a 700 lóerős osztályú motor 1966 márciusában kezdték el együtt tesztelni az ST-T nevű ún. „tesztágyon”. Csak az ST-T súlya 35 tonna volt. Hossza 6,64 m, szélessége 3,06 m, magassága 1,95 m volt. Az utakon a maximális sebesség 51 km/h volt. 1967 augusztusában a 10ZF prototípus motort lecserélték. A 105 mm-es ágyút később felszerelték az ST-T testére, és lőttek vele. Végül a torony prototípusát az ST-T tetejére szerelték, és ismét elvégezték a tüzelési tesztet. Az ST-T 1969 áprilisáig fejezte be tesztelését. Körülbelül 5500 km futás után óriási mértékben hozzájárult az STB programhoz.

Az ST-T tesztelése.
Az ST-T időszak alatt elkészült egy makett, amely végül a kész tank első igazi megjelenését adta.

Az STB-1 építése 1968 áprilisában kezdődött és 1969 júniusában fejeződött be ikertestvérével, az STB-2-vel, amely ugyanezen év szeptemberében fejeződött be. Az STB-1 tesztelési ideje alatt az általa szerelt motor, a 2200 kg-os 750 ló teljesítményű 10ZF-21WT megbízhatósági problémákkal küzdött. Később a Type 74-ben 2220 kg-os 720 lóerős 10ZF-22WT motorral cserélték. 1971 májusáig Kondo mérnök kijelentette, hogy az „STB-1/2 teljesítette az összes képesítést, beleértve a maximális sebességet, a gyorsulást és kiváló mozgékonyságot. Jó eredményei voltak a pontosságban, a stabilizálásban, a másodlagos fegyverzetben és a védelemben. Az állóképesség és megbízhatóság további javítása érdekében az STB program készen áll a második szakaszra való áttérésre. ”

A program 2. fázisával számos rendszert egyszerűsítettek vagy csökkentettek a megbízhatóság növelése és/vagy a költségek csökkentése érdekében. A tank valójában nagyon drága volt, ezért fontos volt a költségcsökkentés. Az egyik jellemző a távirányítós 12,7mm-es géppuska volt a torony tetején, és egy tipikus kézi MG-vel helyettesítették. A torony közepéről felnyúló vékony bot egy távvezérelt periszkóp volt a távvezérelt MG számára. Az STB-1 megépítése előtt Kondo a kézi MG-t részesítette előnyben, mert úgy vélte, hogy nem célszerű olyan gyorsan mozgó célpontokra célozni, mint a repülőgép. A távvezérelt MG-t azonban az STB-1-be úgyis beépítették, de aztán a második fázisban eltávolították.

STB-2

A Type 74 már a szolgálatba lépése előtt elavult volt. A Type 90-nek teljesen le kellett volna váltania, de a hidegháború végével ezeket a terveket visszaszorították. 1993-ban négy darab Type 74-et az új Type 74 Kai (改) [Type 74 mod G (G型)] szabványra fejlesztettek, passzív infravörös kamerát, oldalsó szoknyákat kapott és így tovább. A fejlesztés rendkívül drágának bizonyult, és a programot elvetették.

Galéria:

Type 74-es harckocsi, miközben hidropneumatikus felfüggesztését használja a nagyobb lövegsüllyedés érdekében.
Type 74-es harckocsi Yokosuka fesztiválon 2017-ben.
3D Stílus

Forrás:

http://ftr.wot-news.com/2013/08/31/stb-1-japanese-tier-10-medium-tank/

https://wiki.wargaming.net/en/Tank:J16_ST_B1

https://en.wikipedia.org/wiki/Type_74

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük